Pussz :)
Az incidens után szóltam Ashley-nek, hogy húzzunk el innen minnél hamarabb. Nagyon gáz volt az egész helyzet, nem akartam tovább maradni. Szóval gyorsan kifizettük a számlát és elindultunk felfedezni Stockholmot. Gyönyörű város, imádom, hogy tele van szigetekkel és minden olyan mesés. Minden emeletes alatt boltok vannak, meg el van árasztva plázákkal. Na igen, nálunk ilyen falun nincs. Se annyi bolt, se plázák, de még emeletesek sem, szóval jó unalmas az ottani élet. Miután már elfáradtunk Ashleyvel, bementünk egy parkba és elkezdtünk beszélgetni.
- Hogy lehetsz ennyire mázlista? – kérdezte Ashley.
- Én, mázlista? – kérdeztem vissza – Ugyan, miért? Mert annyira béna vagyok, hogy kiöntöm a kávém? Ha ezt te annak nevezed, akkor...
- Dehogy is, te hülye! – válaszolt – Én inkább áldanám a sorsot, hogy ilyen megtörténhet velem. Az a srác a világ leghelyesebb pasija.
Na igen, mondjuk a mi kis falunkban nem túl nagy a választék, szóval ilyen helyeken nem nehéz cuki srácokat találni.
- Ühüm – dünnyögtem halkan.
- Jaj, ne legyél már annyira „lelkes”. Legalább tudod a nevét? – kérdezte.
- Eric – milyen klassz kis név, tetszik, könyveltem el magamban.
- Oké, egyéb dolgot tudsz róla?
- Mi ez? Vallatás? Miért kérdezősködsz ennyit? Csak leöntöttem kávéval és ennyi, itt mindennek vége.
- Jól van, nem kell ezért leharapni a fejem – válaszolta Ashley kissé sértődötten – csak jót akarok neked. Láttam, hogy néztél rá, bejön neked. Ne is próbáld tagadni!
- Igazad van...
Nem tudtam már befejezni a mondatom, ugyan is megláttam valakit. Most nehéz lesz rájönni, kiről is van szó, mert kit is ismerhetek én itt Stockholmban? Ashleyt és...Ericet. Épp eddzet a kis parkban, futott...de azt csak később vettem észre, hogy utána még több ember is követi. Mármint nem úgy, hogy azok is csak rendesen tornáztak, hanem látszott, hogy a srác utánloholnak. Ezután kérdőn néztünk össze legjobb barátnőmmel, ugyan is nem tudtuk elképzelni, mi lehet a szitu. Azt eddig is tudtuk, hogy észvesztően néz ki, de hogy több tucat lány is fut utána, az már kicsit fura volt. Felénk nézett, de a napszemüvege miatt nem láttuk, hogy ő is viszont látott-e minket.
Miután meguntuk a parkban dumálást, úgy döntöttünk, visszamegyünk a hotelbe. A liftet vártuk és felmentünk a szobánkba. Mivel még nem nagyon volt időnk ott körülnézni, ezt megtettük akkor. Láttunk egy tájékoztató kis füzetet, amiben az állt, hogy a vacsora héttől lesz. Nagyszerű, tehát még bőven volt időnk elkészülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése